Hubay Music Hall
Bem rakpart 11 Budapest, Hungary 1011
Phone: +36-1-457-8080

A termek története

Hubay Jenő koncertjeinek jövedelméből, 1897-98-ban építette fel házát a Duna-parton. Az eredetileg három, majd négy emeletessé bővített épület ablakai a Dunára (Margit rakpart, ma Bem rakpart), illetve a Fő utcára néztek. A középső szárny első emeletén fehér zenetermet alakítottak ki, amelybe a bécsi Bösendorfer cég tulajdonosa, tisztelete jeléül, fehér zongorát küldött ajándékba. Az impozáns helyszínen rendszeresen tartottak zenés, irodalmi és egyéb művészeti összejöveteleket, amelyek több mint négy évtized során a hazai kulturális élet kiemelkedő eseményeinek számítottak. Hubay egyedülálló műkincs-gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet az otthonában megjelent vendégek: művészek, állami és egyházi vezetők, arisztokraták, diplomaták és a szellemi élet kiválóságai egyaránt megcsodálhattak.

A vasárnapi zenés rendezvényeket az 1920-as évektől zenedélutánoknak nevezték, ezek többségét 1925-től a rádió is közvetítette, gyakran nemzetközi adás keretében. Hubay a kor leghíresebb muzsikusait léptette fel, de pályakezdő, fiatal zenészeknek is lehetőséget biztosított a bemutatkozásra. Növendékei rendszeresen játszottak e falak között, például Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Waldbauer Imre, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre és Végh Sándor, a zongorát olyan művészek szólaltatták meg, mint Bartók Béla, Fischer Annie, Felix Weingartner és Richard Strauss. Itt járt és Hubayval muzsikált Arturo Toscanini, Bruno Walter, Yehudi Menuhin, Ruggiero Ricci, Pietro Mascagni és Vincent d’Indy is. Hubay szándéka az volt, hogy a zene segítségével kapcsolatot teremtsen a politikusok és művészek között, és a mindennapok gondjait feledve szót értsenek egymással a zeneszámok szüneteiben.

A mester 1937-ben bekövetkezett halála miatt a hangversenyek szüneteltek, két év múlva azonban özvegye közkívánatra újraindította a sorozatot. 1944-ben, a front közeledtével a család a Zeneteremben helyezte el legértékesebb festményeit, szőnyegeit és bútorait, mivel azt védettebbnek gondolták, mint a Dunára, ill. a Fő utcára néző szobákat. Az utolsó koncertet 1944 őszén adták a haldokló Hubayné Cebrian Róza tiszteletére. A háború idején a ház pincéjében zsidó menekülteket bújtattak, néhány helyiséget a Vöröskereszt használt raktárként. A ház Duna-parti oldalát 1945 elején bombatalálat érte, a homlokzat beomlott és a főbejárat valamint az utcára néző szobák megsemmisültek.

A világháború után a palotát államosították. A megmaradt részekből tucatnyi bérlakást alakítottak ki, a zenetermet és a két szomszédos helyiségeket pedig sokáig irodaként használták, igen kevés gondot fordítva a karbantartásra és felújításra. A Duna-parti rész egészen 1990-ig foghíjtelek volt, amelyen felépült Budapest egyik első magántulajdonban lévő szállodája, a Hotel Victoria. A szálloda tulajdonosai 2007-ben, kitartó erőfeszítések eredményeképpen, megvásárolták a Hubay palota szomszédos, első emeleti helyiségeit: a fehér Zenetermet, két szalont és a fából épített eredeti lépcsőházat. Még az év őszén hozzáláttak a korhű felújításhoz, amely 2008 tavaszára fejeződött be. Mára a látogatók e helyiségeket eredeti pompájukban csodálhatják meg.